Kőkori lábnyomokból fejtették meg, hogyan vadásztunk óriáslajhárra

Az amerikai kontinenseken egykoron élt hatalmas növényevő egészen másképpen nézett ki, mint a ma is ismert, fennmaradt távoli rokonai. Az Új-Mexikóban talált lajhárlábnyomok érdekessége, hogy bennük kisebb, emberi lábnyomokra is leltek, így nagyvonalakban egy tanulmány keretein belül felvázolhatóvá vált a jégkorszak környékén kihalt állat vadászatának technikája.

A lajhár nyomaiban talált emberi lábnyomok arra utalnak, hogy a vadászok követték az állatot, míg a csapától távolabb eső, ugyancsak emberi nyomok azt bizonyíthatják, hogy a követőcsapaton felül egy másik csoport pedig a hatalmas növényevő figyelmének elterelésével foglalatoskodott.

Puszta súlyával is képes volt ölni

Az óriáslajhár vadászata nem volt épp kockázatmentes vállalkozás, hiszen puszta súlyával is képes volt embert ölni, nem beszélve a hatalmas, borotvaéles karmairól, melyeket szintén sikerrel használt önvédelemi célokra.

A tanulmányt jegyző kutatócsoport vezetője, Matthew Bennett is megerősítette, hogy az óriáslajhárhoz hasonló nagyvadak elejtése igen veszélyes, kétesélyes művelet volt és nem volna rossz tudni, hogy mi volt az, ami ekkora rizikó vállalására sarkallta őseinket.

A vélhetőleg a teljes vadászdrámát megörökítő lábnyomok között akad olyan is, amelyek arra utalnak, hogy gazdájuk lábujjhegyen settenkedett, ami azt igazolhatja, hogy valóban az állat figyelmének elterelése volt a cél, míg a csoport másik tagja odalopakodott hozzá, hogy bevigye neki a gyilkos csapást.

Gyerekek is részt vettek a vadászatban

További érdekessége a felfedezésnek, hogy olybá tűnik, a lajhárvadászatot családbarát programnak tartották a kőkorban, ugyanis több gyermeklábnyomot is találtak a helyszínen.

A legfontosabb feladat a tudósok számára jelenleg az, hogy megfejtsék, mikor került sor erre az ember kontra lajhár összecsapásra, egyelőre csak annyi biztos, hogy több mint 12.000 éve, mivel az óriáslajhár ez idő tájt halt ki.

(via Mashable)